Mindennapi csodák
... mert minden nap történik valami csodálatos...

2014. április 28.

2014 április 28. | Szerző:

a mai napi csoda, hogy reggel, munkába jövet összefutottam a Kossal. 🙂 nem is tudom mikor örültem így neki utoljára, vagy egyáltalán bárkinek mikor örültem így utoljára, pláne hímnemű egyednek. 🙂

a legszebb az volt, hogy ő is örült nekem, egyből felkapott, átölelt, megpuszilgatott, meg én is őt. valahogy jó volt hozzábújni, átölelni, megpuszilni, megsimogatni…
nem tudom, hogy pasi hiányom van, vagy a Kosnak örültem meg ennyire, de jó volt a találkozás, ez a lényeg. 🙂
persze pasi hiányom is van, tegnap beregisztráltam 1-2 társkeresőre, de semmi kedvem ahhoz, hogy ott ismerkedjek. ahogy regisztráltam, már utáltam is az egészet egyből.
életképes jelentkező sincs még, bár egy nap alatt nem is tudom mire számítottam.
jó lenne valahogy a való világban pasit találni, nem a neten, mert ennek látom csak értelmét. mondjuk ehhez ki is kéne mozdulni a lakásból… vagyis nekem kellene tennem valamit érte, ami most még kicsit nehezemre esik… 🙁 de azért ahogy egyre jobb idő van, nekem is kezd igényem lenni a kimozdulásra, aztán csak összejön valaki. 🙂
ja, ide meg azért nem írok sűrűn, mert valahogy elmúlt a kinyilatkoztatási kényszerem, elmúlt az, hogy én a fél világgal meg akarom beszélni a magánéletem. nem is nagyon történik semmi, amiről beszélhetnék, de ami történik, vagy a fejemben jár, azt is inkább magamban megoldom, és nem fröcsögöm ki. de persze ez is változhat, csak most ilyenem van. 🙂
napi csodák persze érnek, és jól is vagyok, bár a munkahelyen nem mindig fényes minden, sőt, már voltam máshol állásinterjún is, tetszett is, a héten talán lesz visszajelzés, hogy továbbjutottam-e a második körre. nagyobb felelősség, nagyobb cég, nagyobb szervezet, de a zsé is több lenne. viszont cserébe gyalog járhatnék dolgozni. 🙂
Címkék:

2014 március 26. | Szerző:

betépve és becsokizva szerda ejszaka dolgozom itthon!! epp egy motivacios rendszert alkotok a munkahelyemre. csak ugy eszembe jutott, gondoltam leirom. ja a hatterben a Pudlisok verik epp tonkre a Fekete Macskeszokat…

valami lett a billentyuzetemmel, nem tudok ekezetest irni. ojaj, regi szep idok, mikor ilyen allapotban mindig firkalni kezdtem, bele a vilagba…

jo ez a munka, kezdem elvezni. persze megmindig fosok a fonoktol, pedig sokkal hatarozottabbnak kellene lennem. nincs eleg onbizalmam talan? lehet. azert ernek napi csodak, es a tobbseg a munkam soran. de a nagy megvilagosodas mindig itthon er, amikor lelazulok. ilyenkor egyszeruen zsenialis otletek pattannak ki a fejembol, amiket aztan bent nem merek elmondani senkinek…

jo mi?

nagy terveim vannak, csak egyelore nem erzem, hogy kapnek szabad kezet hozza. meg nem biznak bennem igazan… valamit nagyon kene mar villantanom, es nem a seggemet, hogy odafigyeljenek ram vegre. na, most ezen melozok.

emellett maganelet semmi. a csalad is csak fotorol ismer. senkivel nem beszelek. muszaj egyedul lennem. nagyon jol esik egyedul lenni. nincs kedvem senkihez. pasi se nagyon jut eszembe, bar nem reg volt egy sikamlos almom, de a reszletekre mar nem emlekszem.

na, megyek aludni, mert reggel siras lesz. csak, gondoltam, szolok, hogy elek. es tok jol vagyok. 🙂

Címkék:

jan. 13. hétfő

2014 január 13. | Szerző:

ahhoz képest, hogy múlt hét hétfőn még micsoda parával indultam el otthonról, ma már megengedtem magamnak azt a luxust is, hogy késsek. vezető vagyok, elvileg senkit nem érdekel, hogy mikor érkezem, és mikor megyek haza (csak a munka meglegyen, itt ez a jelszó), úgyhogy ma sikerült 20 perccel később beérnem, mint 8 óra, de nem is feszélyeztem magam emiatt. azért nem akarok belőle rendszert csinálni, de a hétfő mindig olyan nyavalyás… 🙁
mondjuk, ha a 9-es busz úgy közlekedne, mint a parancsolat, akkor semmi gond nem lenne. de Budapest leggázabb járata a 9-es, ezt el kell mondanom. ritkán jár, állandóan késik, folyton tele van, és jobb nem tudni, hogy milyen alakokkal. persze még mindig ez a legkézenfekvőbb közlekedési eszköz számomra, mert nagyon kényelmes, 1 átszállással bent vagyok, cserébe szinte 0 sétálással, ami nekem fontos, mert így tervezhetőbb minden.

minden nap történik velem valami csodálatos, de ma azt szeretném napi csodának, hogy kapjon ki este az Arsenal. 😉 lécciléccilécciiiiiiiiiiiii!!! 😉 😛

Címkék:

jan. 11. szombat

2014 január 13. | Szerző:

napi csoda: nyert a MU! 🙂 nem mondom, hogy parádés játékkal, de legalább 2 góllal, ami egészen jól hangzik. sajnos még mindig a 7-ek vagyunk a tabellán, ez elég elkeserítő, de bízzunk az Arsenal tavaszi szokásos faszkodásában. 😉

amúgy az egész hétvégét átaludtam, semmi másra nem volt erőm.

Címkék:

jan. 10. péntek

2014 január 13. | Szerző:

végre beszélhettem az új főnökkel, és jól sikerült a beszélgetés. szerencsére nem zárkózott el azoktól a javaslatoktól, amiket én elővezettem neki, úgyhogy most már kezdem látni az alagút végét… 🙂 igaz, a beszámolómnak a töredékét sem beszéltük át, vagyis nem adtam elő mindent, de nem baj, legalább van még patron, amit elsüthetek. 🙂

a napi csoda egyébként az, hogy máris megengedte az üv., hogy tegezzem/tegeződjünk. ő ajánlotta fel, ezt kellett megvárni nyilván. és örülök, hogy 7 napnyi ittlét után meg is történt, mert ez is a bizalom jele (nála meg kifejezetten), van, akivel hónapokig magázódott, mire kialakult a nexus a részéről, nálam meg már 1 hét után ez megvan. 🙂 most még jobban érzem magam, mint eddig, egyre magabiztosabb vagyok.

ráadásul a jövő héten a vezetői kör (Board) összeül, hogy a folyamatokat átnézze, és rendbe tegye a céget, és erre már én is hivatalos vagyok. 😉 ez is a bizalom jele, ráadásul sokat tudok majd tanulni is ezeken a megbeszéléseken.

 

Címkék:

jan. 8. szerda

2014 január 9. | Szerző:

a Tesóm születésnapja, este meg is látogattam. beszélgettünk, meg kajáltunk egy jót. a csoda az volt, hogy a vesémbe látott, és valahogy rájött, hogy én sült hurkára vágyom (nyilván a saját termésből), és azt csinált vacsira. jól be is kajáltam. 🙂

vettem neki ajándékokat (a Testvéremre semmi pénzt nem sajnálok), azoknak is örült.

jól telt a nap, kiderült, hogy az egyik beosztottam (halálosan jó fej srác) basszusgitáros egy punk zenekarban. zseniális. ja, és ugyanabban az utcában lakik, ahol én. 🙂 kicsi ez a város, nem? 🙂

amúgy hulladék vagyok, aludni és meghalni járok haza kb. de majd a hétvégén alszom egy jót. 😉

fociról most semmit, még dühöngök és emésztem az utóbbi 3 MU meccsen történteket… 🙁

Címkék:

jan. 7. kedd

2014 január 9. | Szerző:

még visszanyúlik az előző napra a csoda, hogy kezdek egyre magabiztosabbá válni az új munkahelyen. tegnap már úgy mentem haza, hogy faszányos lesz minden, és akkora lett az arcom, hogy úgy gondoltam, meg is érdemlek egy üveg nutellát. 🙂 meg is vettem, azóta esténként azt szopogatom otthon. 🙂

a napi csoda egyébként az, hogy megvan az utódom a régi cégnél, és szerencsére jól döntöttek. az utódom az édesanyja után engem hívott fel elsőnek (ez nagyon-nagyon jól esett), hogy közölje velem az örömhírt. jól el is beszélgettünk egy kicsit.

 

Címkék:

jan. 6. hétfő

2014 január 6. | Szerző:

boldog újévet mindenkinek! 🙂

végre előkerültem már, sok-sok kis csoda történt velem az elmúlt időszakban, amiről nem igazán számoltam be (karácsony környékén valahogy mindig történik valami, ami miatt nem blogolok), de most visszatértem az írók sorába. 🙂

az egyik csoda az volt, hogy milyen kedvesen, hatalmas szeretettel búcsúztattak az előző munkahelyemről. az utolsó ott töltött hetemen már végig bőgés volt, vagy én bőgtem, vagy a beosztottak, vagy mindannyian bőgtünk. főleg az utolsó napon, mikor a karácsonyi vacsoránk volt. na, onnan hazáig bőgtem. érdekes, hogy hányszor rá akartam már baszni az ajtót erre a cégre, aztán a végén a legnagyobb szeretetben váltunk el. ami egyébként teljesen normális. kaptam nagy ajándékcsomagot, meg még ajándék utalványt is, egy csomóan megölelgettek, olyanok, akikre végképp nem számítottam ebből a szempontból. szóval klassz volt minden.

aztán a karácsonyi bevásárlást viszonylag gyorsan, egyszerűen, és költséghatékonyan intéztem el. végül nem vettem karácsonyfát magamnak, annyira nem érdekelt most ez az egész ünnep, meg hogy legyen fám, hogy így se pénzt, se időt nem töltöttem vele. azért, hogy ma kidobjam, tök felesleges lett volna. csak a baj lett volna vele.

a karácsony a családdal egyébként viszonylag jól lezajlott. 1-2-szer volt csak összeugrás, de legalább van kivel… 😉

a szilvesztert a Tesómmal töltöttem, otthon, nálam. én készültem mindenfélével, ő meg jó későn ért oda, de azért jó volt minden. így volt jó, ahogy volt, oszt ennyi.

akartam menni bulizni is szilveszter előtt, de aztán csak nem mentem. nem is volt kivel, meg pénzem se volt rá, pedig nagyon akartam, de aztán nem jött össze. úgy látszik, én már sose jutok el táncolni. 🙁

már a harmadik napom van az új munkahelyen. na, erről sokat még nem tudok mondani. még mindig fosok a melótól. még ma reggel is úgy keltem, hogy nem kellett volna ezt bevállalnom. tulajdonképpen feladtam a kényelmes életemet valami újdonságért, ami egyre inkább úgy tűnik, hogy kemény menet lesz. persze, nem a feladatoktól félek (vagy hát attól is egy kicsit), inkább csak nem is tudom, hogy mi aggaszt… baromira nem látom át a dolgokat (oké, tudom, 2 nap alatt sehol nem is lehet), de van egy olyan érzésem, hogy soha nem is fogok ebbe belejönni. nem tudom. nem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem… 🙁 a váltás, változás persze mindig nehéz, meg bizonytalanságot szül az emberben, de én még ennyire nem féltem munkába jönni, én még ennyire nem éreztem magam “hülyének” sehol, mint itt. remélem, elmúlik ez a para hamarosan, csak most még rossz, nagyon-nagyon rossz. minden este és minden reggel küzdök az életemért, hogy biztosan ez az ami nekem kell? hogy biztosan jó lesz minden? mindenki biztat, hogy ne aggódjak (mármint nem itt bent, hanem az ismerősök, barátok, Tesóm), majd menni fog, de én ettől függetlenül folyamatosan pánikolok, ami rám soha nem volt jellemző.

persze ma is úgy keltem fel, hogy ma is fog velem történni valami csodálatos dolog… nos, egyelőre annyit tudok felmutatni, hogy beértem időben, és nem találkoztam ellenőrökkel. no, ez is valami. 😉

Címkék:

dec. 18. szerda

2013 december 19. | Szerző:

csordogálnak az ajándékok, a búcsú ajándékok… csak kapkodom a fejem. olyan kedves szavakat kapok, hogy alig győzöm befogadni. hatalmas szeretet vesz körül (ami egyébként eddig is így volt, a beosztottjaim eddig is kimutatták, hogy mennyire szeretnek), és ez nemcsak a nap, hanem életem egyik csodája. ilyenkor mindig rájövök, hogy jó ember vagyok, hogy jó vezető vagyok, hogy lehet engem szeretni, még ha nem is vagyok hibátlan. (ki az?)

azért a napi csoda rovatba vezessük fel, hogy még abban a randa, mindig balszerencsét hozó kék mezben is ütni tudta a MU a Stoke-ot, még a jégesős szünet sem tudta megzavarni őket. 🙂

Címkék:

dec. 17. kedd

2013 december 19. | Szerző:

szorongással mentem neki a délutáni meetingnek, ahol a csoportomnak kellett bejelentenem, hogy felmondtam. nehéz volt nekikezdeni… aztán minden viszonylag jól alakult. voltak könnyes szemek, voltak értetlenkedések, voltak meglepő ölelések, de alapvetően jól sikerült a bejelentés.

és örülök is, hogy túl vagyok rajta.

nehéz innen elmenni, van itt egy mágnes, ami itt tart mindenkit, bármennyire is elégedetlen, és most ez a mágnes megszűnt vonzani engem. illetve nem is igaz ez így, mert az emberek nagyon fognak hiányozni, de muszáj lépni.

Címkék:
« Régebbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

    Blogkövetés

    Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

    Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

    Üzenj a blogger(ek)nek!

    Üzenj a kazánháznak!

    Blog RSS

    Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!