dec. 17. kedd
2013 december 19. | Szerző: Anna Fox
szorongással mentem neki a délutáni meetingnek, ahol a csoportomnak kellett bejelentenem, hogy felmondtam. nehéz volt nekikezdeni… aztán minden viszonylag jól alakult. voltak könnyes szemek, voltak értetlenkedések, voltak meglepő ölelések, de alapvetően jól sikerült a bejelentés.
és örülök is, hogy túl vagyok rajta.
nehéz innen elmenni, van itt egy mágnes, ami itt tart mindenkit, bármennyire is elégedetlen, és most ez a mágnes megszűnt vonzani engem. illetve nem is igaz ez így, mert az emberek nagyon fognak hiányozni, de muszáj lépni.
dec. 16. hétfő
2013 december 16. | Szerző: Anna Fox
napi csoda: felmondtam. 🙂
bár ezt szerintem az évtized csodájának is felírhatjuk. ma már nem is fogom tudni überelni ezt semmivel. 😉
dec. 15. vasárnap
2013 december 16. | Szerző: Anna Fox
a napi csoda, hogy meglepő kerettel győzött a MU, nem is akármilyen játékkal. régen voltak ennyire lehengerlőek a srácok, és még Darren Fletcher is visszatért, megható pillanatok közepette. 🙂
ezen kívül más nem is történt, a meccsen kívül végigaludtam a napot.
dec. 14. szombat
2013 december 16. | Szerző: Anna Fox
péntek este egy jó kis házibuli volt nálam, kézzel készített ajándékokkal örvendeztettük meg egymást, karácsony alkalmából. na, erre készültem én már lázasan egész héten, és én bizony fűszeres, szilvás trüffelt gyártottam, gasztro ajándékként. és nagyon-nagy sikere volt! 🙂
csináltam még Diós-kávés karamellkockát is (fudge a neve), de szerintem nekem nem lett olyan jó, mint amilyennek lennie kellett volna. az íze nagyon jó lett, csak az állaga nem egészen, mert nem szilárdult meg rendesen. lehet, hogy másfajta formába kellett volna tennem. majd legközelebb még ezen finomítok. 🙂
na, és azért nem lehetett erről eddig mesélni, mert aki ajándékba kapta a trüffelt, az is olvas minden nap. 🙂
szombaton egyébként a legrégebbi Barátnőmmel róttuk a várost, meg az üzleteket. a napi csoda, hogy vettem 3 igen jó nadrágot, meg egy cipőt. jó áron, gyorsan, és még jól is áll rajtam minden. 🙂 ráadásul a nadrágok méretezése követhetetlen volt, így ránézésre válogattam, és sikerült olyanokat leemelnem, amik pont jók is lettek. 🙂 végre vannak új nadrágjaim, meg egy bokacsizmám. 🙂
szarrá fagytunk persze napközben, meg jól el is fáradtunk, de termékeny nap volt, és még jókat beszélgettünk is. 🙂
dec. 13. péntek
2013 december 13. | Szerző: Anna Fox
napi csoda, hogy élek!!! amilyen hulla fáradt vagyok, amennyire a végkimerültség határán állok, ahhoz képest ez tényleg maga a csoda…
tegnap este, lefekvés előtt, lábon kihordtam egy pánikrohamot. nem volt még ilyenem, igazából nem is tudom, hogy milyen az, csak sejtem, de szerintem tegnap este nagyon beparáztam. mégpedig az új meló miatt. ugyanis akkor gondoltam bele igazán, hogy nekem most már nem Béluskával, meg Erzsikével kell napi szinten kapcsolatot tartanom, meg beszélnem, hanem ügyvezetőkkel, vezető pozícióban lévő emberekkel, ami hát nem ugyanaz. a mostani beosztottjaim nagy többsége egyszerű, mint az ék. soha nem elégített ki az a szellemi színvonal, ami itt van. egyedül a főnököm az, akivel olyan szinten tudtunk mindig is társalogni, ahogy az nekem megfelelő.
most meg majd ügyvezetőkkel kell tárgyalni, az ő sirámaikat kell hallgatni, nekik kell prezentálni… no, ettől kicsit megint befostam. mert persze attól még, hogy valaki ügyvezető, lehet egyszerű, mint az ék, csak egy ilyen ügyféllel nem úgy beszélek, mint Béluskával. DE, mindig is arra vágytam, hogy magasabb szinten kelljen kommunikálni, és problémákat megoldani, úgyhogy fogjam be a számat, most megkaptam, csak fel kell nőnöm a feladathoz, és el kell felejtenem a parázást.
az egész persze úgy jött, hogy tegnap már bent voltam betanulni (ma is megyek), és azért jöttek elborzasztó infók. hazafelé azon gondolkodtam, hogy biztosan akarom én ezt? de hát akarom. a több pénz (még ha kicsivel több, akkor is) mindenképpen motivál, meg átgondoltam, hogy én tulajdonképpen milyen pozícióban leszek ott, és nem leszek olyan hülye, mint az elődöm (aki emiatt égett ki), hogy minden szart a nyakamba veszek. meg fogom mondani az első napon, hogy én ehhez, meg ehhez értek, de nagyon, úgyhogy ezt szeretném itt is csinálni (mert ahogy látom, ráadásul van mit csinálni azokon a területeken, amikhez én értek).
az meg hogy az ügyvezető egy farok, nem újdonság, mindenhol az. a jelenlegi munkahelyemen is az. az elődöm azt mondja, nagyon jó a csapat, csak az üv. nehézkesebb egy kicsit, vagy hát fura ember, de amúgy nagyon jó minden (pl. pontosan van fizu, ami baromi fontos!!!). ehhez meg hozzá vagyok szokva, remélem, hogy tudok majd vele olyan viszonyba kerülni, hogy elfogadja a javaslataimat, kéréseimet. igyekszem letenni annyit az asztalra, hogy lássa, érdemes rám hallgatni.
kicsit nagyobb ez a szervezet, mint a jelenlegi, ahol dolgozom, úgyhogy meg kell majd szoknom, hogy ki kivel van, és merre, hova induljak, de azzal biztattak, hogy segítőkészek lesznek, ne aggódjak. 🙂 amúgy a csapat tényleg szimpatikus, az egyik csajszit pl. megismertem, egy régebbi melóhelyemen volt a beosztottam. aztán rájött ő is, hogy tényleg. 🙂 ezek olyan kellemes találkozások. 🙂 szerencsére sok a pasi, úgyhogy kezdhetem tenni-venni magam, meg öltözködni, meg sminkelni, meg minden. 🙂 hátha életem szerelme/párja is ennek a munkának a kapcsán talál rám. 🙂
szóval van izgalom, dögivel, csak győzzem feldolgozni. 🙂 a lényeg, hogy hétfőn jelentem be a főnökömnek a dolgot, kedden meg a beosztottjaimnak is, aztán kalap. tuti lesz bőgés, én is fogok bőgni, de az idő majd mindent megold.
tegnap még kreatívkodtam este, majdnem éjfélkor feküdtem le, de legalább nagyjából készen vagyok azzal, amivel készen akartam lenni ma estére. 🙂
dec. 12. csütörtök
2013 december 12. | Szerző: Anna Fox
tegnap beindult a boszorkánykonyha otthon, nagyon durván belehúztam a kreatívkodásba, meg a mindenféle gasztroizékbe, amikről többet egyelőre nem mondhatok, de majd beszámolok az eredményről természetesen. 🙂
az orkok elkerültek, hálistennek, vagy én kerültem el őket, nem is tudom, de jól van ez így. 🙂
még tegnapra írnám a napi csodát, miszerint megkaptam idén a legmagasabb havi jutalékomat. mondjuk, ez sem tudott eltántorítani attól a szándékomtól, hogy itt hagyom a céget, úgyhogy ma reggel már telefonáltam is oda, ahova kellett, annak, akitől átveszem a munkát. ma délután már megyek is be, tanulni, beszélgetni, ismerkedni a tereppel. nem mondom, hogy nem lett volna jobb programom (sőt, holnapra is ez a terv, csak érjek haza a vendégségre!), de lássák, hogy akarom ezt a melót, most az elején mindenképpen oda kell tennem magam teljesen. utána is, mert én hajtok arra, hogy lássák bennem, hogy jól döntöttek, hogy kellek nekik, és hogy emelik cserébe a fizetésem, szóval ez motivál, de őszintén szólva év végén már kihagytam volna ezt a futkosást, meg őrületet. főleg, hogy karácsonyra még semmi ajándékot nem intéztem, senkinek, bár ez nem is lesz túlságosan nehéz dolog, mert egyrészt nem sok emberről van szó, akit meg szándékozok ajándékozni, másrészt meg lehet, hogy hétvégén el is tudom intézni, aztán kész.
picit azért be vagyok fosva az új melótól, még mindig. de menni kell, lépni kell, itt egy lehetőség, meg kell ragadnom. és tudom, hogy nem vagyok olyan hülye, hogy ne tudnék megtanulni bármit is. leginkább talán a változástól vagyok berezelve, mert az elmúlt 6 évben jól belekényelmesedtem itt a dolgokba. de most még olyan korban vagyok, hogy talán fel tudom dolgozni a változást könnyedén, meg be tudok illeszkedni, a többi meg majd kiderül, majd adja magát.
már bánom, hogy még bementem tegnap pénzért kuncsorogni. nem túl jó entrée így kezdeni, de igyekszem rászolgálni arra, hogy az ügyvezető magától mondja azt a próbaidő végén, hogy emel. nagyon szeretném, ha meg lenne velem elégedve. hosszú távra tervezek náluk, és már látom előre, hogy az elején nagyon fáradt leszek állandóan, meg a belemet fogom húzni, de csinálni kell, ha már belém vetették a bizalmat, és ha már lépni akartam. évek óta nyavalygok, hogy utálom a melómat, még alacsonyabb szintre is váltottam volna, kevesebb pénzért is, most meg itt a magasabb pozíció, több pénzért, akkor meg mi a bajom? és még utaznom se kell többet érte (ami nálam fontos szempont).
a lényeg, hogy semmi bajom, semmi problémám, mindent meg fogok tanulni, mindent meg fogok tudni csinálni, és még év végén is be fogom tudni osztani az időmet, remélhetőleg úgy, hogy mindenkinek jó legyen. 20-tól már csak pihenni akarok, addig ledarálok mindent, amit kell, aztán annyi. kell az a másfél hét feltöltődés, főleg a munkahelyváltás miatt.
dec. 11. szerda
2013 december 11. | Szerző: Anna Fox
ma megyek 11-re bértárgyalásra. mindenki szorítson, hogy megkapjam, amit szeretnék! 🙂 aztán majd jövök a részletekkel 😉
na, megjöttem. egy bérletet tudtak hozzácsapni az eddigi ajánlathoz. nem sok, de több, mint a semmi. meg előrevetítette az ügyvezető, hogy ha bővül a feladatköröm, vagy úgy találják, hogy betanultam, meg minden sínen van, akkor lehet szó az emelésről. meg még vázolta az ügyvezető, hogy milyen feladatok várnak rám, mire lehet számítani, és elmondta, hogy ha nyugis helyre vágyom, akkor ne őket válasszam, mert itt bizony pörögni kell, és állandóan ott kell lenni a szeren.
most volt annyi eszem, hogy kértem, had alhassak még erre egyet, bár ettől az ügyvezető nyilván nem volt boldog, de most ennyit mégis kértem.
egyre inkább érik bennem, hogy váltani kell, nem is baj, ha pörgős az új meló, legalább az életem is felpörög. ami biztos, hogy sokat kell majd bent lennem, keveset leszek otthon, és akkor is a céges mobil a fülemen fog csüngeni. én bízom ebben a cégben, hogy díjazni fogják a munkámat egy idő után, mondjuk a próbaidő leteltével, és nem fogunk fillérezgetni.
valószínűleg el fogom vállalni, nincs ezen mit gondolkodni. nem kényelmeskedhetek, muszáj mozdulni. arany életem van itt most, mert persze most is blogolok, meg annyit fb-ozok, amennyit nem szégyellek, de persze a pénz meg nem olyan jó. az új helyen azért az alapfizetésem már több lenne, itt meg esélyem nincs fizuemelésre. szóval muszáj mozdulnom, ki kell jönnöm ebből a posványból, és mikor máskor, ha nem most?
jön az új év, új fogadalmak, új élet, új munkahely, aztán meg új pasi. 🙂 ez a terv 2014-re. 🙂
picit félek, hogy meg tudom-e ugrani ezt a szintet, amit az új meló megkíván, de jóval kevesebb beosztottam lenne, mint most, és igaz, hogy ez teljesen új terület a mostanihoz képest, de éppen rám fér az újdonság. vagyis több dolog van mellette, mint ellene, úgyhogy ezzel kezd is eldöntődni a dolog.
ma végre kaptam egy égi jelet is, munkába jövet éppen az új melón gondolkodtam, amikor megláttam az egyik autójukat az utcán haladni. eddig soha nem láttam, vagy nem figyeltem, de ma reggel, pont mikor rájuk gondoltam, egyszer csak ott volt az autó. hát mi ez, ha nem égi jel??? 🙂 (ezt fel is írom a napi csodák közé)
dec. 10. kedd
2013 december 11. | Szerző: Anna Fox
napi csoda: győzött a MU! 🙂 pedig a kezdőt elnézve totó-gyilkosnak tűnt az egész meccs, meg aztán ahogy játszottak, az is, de végül csak behúzták. bár tudnám, hogy miért van ennyi zsír csatárunk, ha nem ők lövik a gólt… no, mindegy is, a lényeg a győzelem, meg a csoport elsőség. 😉
sajnos a kolléganőmnek a férje, akinek nemrég a véradást szerveztem, december elsején elhunyt. szerveztünk itt bent egy gyűjtést, hogy a temetési költségekben tudjunk segíteni, és a tegnapi napom csúcs csodája az volt, hogy én adhattam át a borítékot, ami az adományainkat tartalmazta. megható pillanat volt…
orkok: pipa 🙂
dec. 9. hétfő
2013 december 10. | Szerző: Anna Fox
orkok: pipa 🙂 ez már napi csodának tekinthető. főleg a vasárnapi trollkodásuk után. 🙂
ezen kívül olyan hű de csodálatos dolog nem történt velem tegnap. mondjuk, maga a létezésem egy csoda, úgyhogy legyen ez. 🙂
dec. 18. szerda
2013 december 19. | Szerző: Anna Fox
csordogálnak az ajándékok, a búcsú ajándékok… csak kapkodom a fejem. olyan kedves szavakat kapok, hogy alig győzöm befogadni. hatalmas szeretet vesz körül (ami egyébként eddig is így volt, a beosztottjaim eddig is kimutatták, hogy mennyire szeretnek), és ez nemcsak a nap, hanem életem egyik csodája. ilyenkor mindig rájövök, hogy jó ember vagyok, hogy jó vezető vagyok, hogy lehet engem szeretni, még ha nem is vagyok hibátlan. (ki az?)
azért a napi csoda rovatba vezessük fel, hogy még abban a randa, mindig balszerencsét hozó kék mezben is ütni tudta a MU a Stoke-ot, még a jégesős szünet sem tudta megzavarni őket. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X