2014 március 26. | Szerző: Anna Fox |

betépve és becsokizva szerda ejszaka dolgozom itthon!! epp egy motivacios rendszert alkotok a munkahelyemre. csak ugy eszembe jutott, gondoltam leirom. ja a hatterben a Pudlisok verik epp tonkre a Fekete Macskeszokat…

valami lett a billentyuzetemmel, nem tudok ekezetest irni. ojaj, regi szep idok, mikor ilyen allapotban mindig firkalni kezdtem, bele a vilagba…

jo ez a munka, kezdem elvezni. persze megmindig fosok a fonoktol, pedig sokkal hatarozottabbnak kellene lennem. nincs eleg onbizalmam talan? lehet. azert ernek napi csodak, es a tobbseg a munkam soran. de a nagy megvilagosodas mindig itthon er, amikor lelazulok. ilyenkor egyszeruen zsenialis otletek pattannak ki a fejembol, amiket aztan bent nem merek elmondani senkinek…

jo mi?

nagy terveim vannak, csak egyelore nem erzem, hogy kapnek szabad kezet hozza. meg nem biznak bennem igazan… valamit nagyon kene mar villantanom, es nem a seggemet, hogy odafigyeljenek ram vegre. na, most ezen melozok.

emellett maganelet semmi. a csalad is csak fotorol ismer. senkivel nem beszelek. muszaj egyedul lennem. nagyon jol esik egyedul lenni. nincs kedvem senkihez. pasi se nagyon jut eszembe, bar nem reg volt egy sikamlos almom, de a reszletekre mar nem emlekszem.

na, megyek aludni, mert reggel siras lesz. csak, gondoltam, szolok, hogy elek. es tok jol vagyok. 🙂